2019. 2. lapszám
Lapunk elhatározása, hogy korunk talán legjelentősebb koponyája, Alexander Caspar összes írását megjelentessük magyarul. Ezen írások megértésén, befogadásán múlik a közelgő katasztrófa megelőzése illetve bekövetkezte. Ennek oka gondolkodási képességünk elgyengülése, elmaradása a kor követelményeitől. Gerald Brei kifejezése – Europa am Abgrund – Európa a szakadékban, a romlásban – igen pontos. Amiről Caspar beszél, az nem közelíthető meg intellektuálisan. Egy életfolyamatról van szó, aminek érzékeléséhez le kell vessük az iskolában, egyetemen magunkba szívott természettudományos szemléletünket. Ehhez erőfeszítés és idő kell. E sorok írójának két év kínlódásába került, míg leküzdötte azt a belérögzült reflexet, hogy megpróbáljon definíciókat alkotni Caspar fogalmairól. Steiner írja a Nemzetgazdasági kurzusban, hogy a gazdaság fluktuáló jellegét nem lehet definiálni. Ma ez a kínlódási időszak azok számára, akik bekapcsolódtak a Caspar írásait feldolgozó tanulócsoportba, kevesebb, mint felére rövidült. Ez jelez valamit. Az ismeretek mennyisége nem számít, csak ez az erőfeszítés, mert ezáltal ébred fel egy új érzékszerv, mely ma alvó állapotban ott van mindannyiunkban. Caspar képes az eleven gondolkodásra. Fiatalkorában talált rá Steinerre, és megállapította: ez az ember az egyedüli, aki még tud gondolkodni. Mindazonáltal az általa leírtak és az olvasók befogadóképessége közt még szakadék tátong. Szükség van valamiféle alapfokú közelítésre, de az erőfeszítés nem spórolható meg. És nem helyettesíthető intellektuális tartalmakkal, melyek ma még kimerülnek három fogalom – vásárlópénz, hitelpénz, ajándékpénz – ismételgetésében, vagy szentimentális-demokratikus wellness-antropozófiában, empatikus sétákkal. De e szimptómák mégis jeleznek valamit. Hidat kell verni a szakadék két partja közt, a „dogmatikusok” és a „laikusok” közt. Ez a híd a bennünk élő Közép minősége, az Európai Közép. Ertsey Attila