Európai Közép 2021. Ősz (Papír alapú)

1,500Ft

A tartalomból:

2 | Szerkesztői bevezető
A szellem ott fúj, ahol akar (Ertsey Attila)
4 | Mozaikok és perspektívák
2021. május–szeptember (Ertsey Attila)
11 | Kálmán István előadása a pénzről a Kós Károly Egyesülés konferenciáján, Gálosfa, 1992. tél (Kálmán István)
19 | Gazdasági élet, jogi élet, szellemi élet a társadalom mindhárom területét összekeverő egységállamban (Alexander Caspar)
24 | „Mi a teendő?” (2. rész) (Zajti Ferenc)
26 | Bevezető (Zajti Ferenc)
Rudolf Steiner: Üzemi tanácsok és szocializálás Vitaestek Stuttgart nagyüzemeinek munkásbizottságaival
29 | A Mihály-iskola eredete és jövője Thomas Meyer „Mint törpék óriások vállán” c. könyvéről (Mario Betti)
31 | Tanulmány és vitairat Mihályért Élmények és megjegyzések egy kényes könyvhöz (Ruedi Bind)
34 | A magyar történelem „aranyhídja” A magyar népszellem működésének korszakai (A Magyar géniusz, 4. rész) (Korcsog Balázs)
40 | Rudolf Steiner, a Teozóai Társaság és a Nyugat mesterei (Szergej O. Prokoev)
48 | Vetési naptár és a biodinamikus gazdálkodás (Varga Márta)
52 | „Öröm az ürömben, üröm az örömben…” Reektív gondolatok az Európai Közép „Határkő” c. szimpóziuma kapcsán (Sebestyén Gabriella)
55 | Tanmese a Waldorf-pedagógiáról és a szamócáról (G. Ekler Ágnes)
56 | Kertek és képek. Nyár (Csécs Mónika)
58 | A Németországi Antropozófus Orvosok Társaságának (GAÄD) állásfoglalása a gyermekek és a fiatalkorúak COVID-19 elleni védőoltásáról
61 | Amikor politikusok orvost játszanak (Dr. Roger Hodgkinson)

Leírás

Szerkesztői bevezető

A szellem ott fúj, ahol akar

A Szó Háza – így hívta Rudolf Steiner az első Goetheanumot. Itt kell megszólalnia a szellemtudomány üzenetének, innen kell az emberiségbe áramolnia. Évtized követett évtizedet, és a szó egyre halkabbá és halkabbá vált. Hamis hangok keveredtek bele az alkalmazkodásról, a »politikai korrektségről«. Az 1990-es években az emberek az Alapkő-teremben törvényt ültek az antropozófia »antiszemita tendenciáiról«. Mára a Goetheanum a mindenütt jelenlévő »válság« következtében teljesen elhallgatott. Nemrég a Twitter ideiglenesen bezárta a Goetheanum összes fiókját. Egy interjúban a gazdaságilag problémás épület pénztárnoka viccelődött a jelenlegi helyzeten: Ez egy kicsit olyan, mint »a szakadék szélén állni« – mondja a Goetheanum által készített videointerjúban. De nem baj: »Friss szél fúj, megvan a szépség, a mélység. És akkor lehetőleg szellemi jelenlétből kell dolgoznunk ezen a ponton.« (BZ, 2020. december 24.) 2020. december 12-én a Goetheanum üzemelését leállították. A szellemet, amelyet Steiner megpróbált belelehelni az épületbe, elfújta a szél. Az elmaszkolt, elnémított Goetheanumban már nincs nyoma a jelenvalóságának.

      Steiner szerint 2086-tól kezdődően Európában ismét kupolás épületeket kell építeni, bizonyos mértékig az első Goetheanum képmásait. Abban az időben, amikor az emberiség elszenvedte és átlépte már a valódi szakadékokat. Akkor újra friss szél fog fújni, nem a szakadékból, hanem a szellemi-mennyei magasságból. Ekkor az elveszett szó újra beszélni kezd. Remélni kell.” – írja Thomas Meyer a Der Europäer április-májusi számában.

Valójában a Goetheanum már száz évvel ezelőtt elhallgatott. Werner Kuhfuss írta le pontosan a második Goetheanum épületének üzenetét, a nagyterem 1996-os átépítésének tévedése kapcsán: ez egy barlang. Egy barlang, ahová ha belépünk, egy fehér ruhás alak szólal meg: akit ti kerestek, már nincs itt. Ez csak egy emlék. Valójában a mi vágyunk tartotta fenn egészen a jelenkor Corona-kríziséig azt az illúziót, hogy a Goetheanumot mint intézményt mértékadónak tekintettük, mint egy orákulumot. Pedig ez már végképp elmúlt. A Goetheanum már egy évszázada megszűnt intézményi tekintély lenni. Onnantól fogva nincs intézményi vélemény, csak individualitások vannak, akik vagy hordozzák az intézményt, vagy nem. Most éppen nem. A szentély üres. És ami üres, arról jól tudjuk, hogy azonnal beleköltözik valaki.

Forró ősz ígérkezik. A szellemi síkon zajló szabadságharc élesedik. A szabadságmozgalomban számos antropozófus exponálta magát, és még többen kimaradtak. Májusban jelent meg az antropozófus orvosok szövetségének nyílt levele, melyet közlünk. A levél, bár nem követi a Goetheanum Orvosi Szekciójának polkorrekt stílusát, radikálisnak éppen nem mondható. Ez lenne az a szerep, amit az antropozófus orvoslástól várunk ma, ebben a sorsfordító világhelyzetben?

A solymári tanárképzés körüli vihar, mely annak jövőjét veszélyezteti, és sorsdöntő módon kihat a hazai Waldorf-mozgalom egészére, még nem jutott nyugvópontra. Egyesek kéretlenül és lazán haladnak előre saját agendájuk mentén, átgázolva embereken és szellemiségen.

És közben a nép dühe nő. Már szinte nincs család, ahonnan el ne vitt volna az oltás valakit. Angol és amerikai adatok szerint a terhesség első harmadában beoltott kismamák több mint 82%-a elvetélt. Vajon mik a SOTE kismamás oltási hétvégéjének adatai? Mennyi halott kell még az ébredéshez? Szeptemberben ötvenezer iskolást akarnak beoltatni, ami sokuk számára a meddőséget vagy a halált jelenti.

Lapunk közli a februárban elhunyt Alexander Caspar tavaly novemberben írt utolsó írását. Csodálatos szintézise életművének. Feladatunk Caspar impulzusának eljuttatása olvasóinkhoz és a magyar nép egészéhez.

Zajti Ferenc bevezetője, melyet Steiner munkástanácsoknak szóló előadásaihoz írt, harsonaszóként kellene hasson. A száz évvel ezelőtt elhangzott előadások semmit sem vesztettek aktualitásukból. Egy újabb, ezúttal globális kommunizmus színre lépése előtt itt az ideje az ébredésnek, a történelmi lecke megtanulásának, mert közeleg a vizsga.

Nem gondolattalan forradalomra és kurzusváltásra van szükség, hanem építkezésre, a zajos felszín alatt. És önvédelemre, hogy ha szorul a hurok, és erőszakkal akarják gyermekeinket oltatni vinni, ne hagyjuk. Őszi lapszámunk írásai e célokat követik.

Ertsey Attila

Érdekelhetnek még…