Leírás
Szerkesztői bevezető
A szellem ott fúj, ahol akar
„A Szó Háza – így hívta Rudolf Steiner az első Goetheanumot. Itt kell megszólalnia a szellemtudomány üzenetének, innen kell az emberiségbe áramolnia. Évtized követett évtizedet, és a szó egyre halkabbá és halkabbá vált. Hamis hangok keveredtek bele az alkalmazkodásról, a »politikai korrektségről«. Az 1990-es években az emberek az Alapkő-teremben törvényt ültek az antropozófia »antiszemita tendenciáiról«. Mára a Goetheanum a mindenütt jelenlévő »válság« következtében teljesen elhallgatott. Nemrég a Twitter ideiglenesen bezárta a Goetheanum összes fiókját. Egy interjúban a gazdaságilag problémás épület pénztárnoka viccelődött a jelenlegi helyzeten: Ez egy kicsit olyan, mint »a szakadék szélén állni« – mondja a Goetheanum által készített videointerjúban. De nem baj: »Friss szél fúj, megvan a szépség, a mélység. És akkor lehetőleg szellemi jelenlétből kell dolgoznunk ezen a ponton.« (BZ, 2020. december 24.) 2020. december 12-én a Goetheanum üzemelését leállították. A szellemet, amelyet Steiner megpróbált belelehelni az épületbe, elfújta a szél. Az elmaszkolt, elnémított Goetheanumban már nincs nyoma a jelenvalóságának.
Steiner szerint 2086-tól kezdődően Európában ismét kupolás épületeket kell építeni, bizonyos mértékig az első Goetheanum képmásait. Abban az időben, amikor az emberiség elszenvedte és átlépte már a valódi szakadékokat. Akkor újra friss szél fog fújni, nem a szakadékból, hanem a szellemi-mennyei magasságból. Ekkor az elveszett szó újra beszélni kezd. Remélni kell.” – írja Thomas Meyer a Der Europäer április-májusi számában.
Valójában a Goetheanum már száz évvel ezelőtt elhallgatott. Werner Kuhfuss írta le pontosan a második Goetheanum épületének üzenetét, a nagyterem 1996-os átépítésének tévedése kapcsán: ez egy barlang. Egy barlang, ahová ha belépünk, egy fehér ruhás alak szólal meg: akit ti kerestek, már nincs itt. Ez csak egy emlék. Valójában a mi vágyunk tartotta fenn egészen a jelenkor Corona-kríziséig azt az illúziót, hogy a Goetheanumot mint intézményt mértékadónak tekintettük, mint egy orákulumot. Pedig ez már végképp elmúlt. A Goetheanum már egy évszázada megszűnt intézményi tekintély lenni. Onnantól fogva nincs intézményi vélemény, csak individualitások vannak, akik vagy hordozzák az intézményt, vagy nem. Most éppen nem. A szentély üres. És ami üres, arról jól tudjuk, hogy azonnal beleköltözik valaki.
Forró ősz ígérkezik. A szellemi síkon zajló szabadságharc élesedik. A szabadságmozgalomban számos antropozófus exponálta magát, és még többen kimaradtak. Májusban jelent meg az antropozófus orvosok szövetségének nyílt levele, melyet közlünk. A levél, bár nem követi a Goetheanum Orvosi Szekciójának polkorrekt stílusát, radikálisnak éppen nem mondható. Ez lenne az a szerep, amit az antropozófus orvoslástól várunk ma, ebben a sorsfordító világhelyzetben?
A solymári tanárképzés körüli vihar, mely annak jövőjét veszélyezteti, és sorsdöntő módon kihat a hazai Waldorf-mozgalom egészére, még nem jutott nyugvópontra. Egyesek kéretlenül és lazán haladnak előre saját agendájuk mentén, átgázolva embereken és szellemiségen.
És közben a nép dühe nő. Már szinte nincs család, ahonnan el ne vitt volna az oltás valakit. Angol és amerikai adatok szerint a terhesség első harmadában beoltott kismamák több mint 82%-a elvetélt. Vajon mik a SOTE kismamás oltási hétvégéjének adatai? Mennyi halott kell még az ébredéshez? Szeptemberben ötvenezer iskolást akarnak beoltatni, ami sokuk számára a meddőséget vagy a halált jelenti.
Lapunk közli a februárban elhunyt Alexander Caspar tavaly novemberben írt utolsó írását. Csodálatos szintézise életművének. Feladatunk Caspar impulzusának eljuttatása olvasóinkhoz és a magyar nép egészéhez.
Zajti Ferenc bevezetője, melyet Steiner munkástanácsoknak szóló előadásaihoz írt, harsonaszóként kellene hasson. A száz évvel ezelőtt elhangzott előadások semmit sem vesztettek aktualitásukból. Egy újabb, ezúttal globális kommunizmus színre lépése előtt itt az ideje az ébredésnek, a történelmi lecke megtanulásának, mert közeleg a vizsga.
Nem gondolattalan forradalomra és kurzusváltásra van szükség, hanem építkezésre, a zajos felszín alatt. És önvédelemre, hogy ha szorul a hurok, és erőszakkal akarják gyermekeinket oltatni vinni, ne hagyjuk. Őszi lapszámunk írásai e célokat követik.
Ertsey Attila