Hármas tagozódás vagy egy tekintélyelvű világkormány felállítása

2023. október 21-én Győrben szemináriumot tartottak „Hármas tagozódás vagy egy tekintélyelvű világkormány létrehozása” címmel. A mintegy 100 résztvevővel zajló rendezvény a budapesti Európai Közép, a bázeli DerEuropäer folyóirat és a győri Forrás Waldorf-iskola együttműködéséből született, Ertsey Attila (Budapest)moderálásával.
  1. október 21-én Győrben szemináriumot tartottak „Hármas tagozódás vagy egy tekintélyelvű világkormány létrehozása” címmel. A mintegy 100 résztvevővel zajló rendezvény a budapesti Európai Közép, a bázeli DerEuropäer folyóirat és a győri Forrás Waldorf-iskola együttműködéséből született, Ertsey Attila (Budapest)moderálásával.

A WHO pandémiapaktuma

Thomas Meyer beszámolt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „pandémiapaktumáról”, amely jelenleg előkészítés alatt áll, és amely előírja, hogy a nemzeti egészségügyi szervezeteknek követniük kell a WHO főtitkárának utasításait, ha világjárványt hirdetnek ki. Ez azt jelenti, hogy a WHO-tagállamok szuverenitását az egészségügy területén aláássák egyfajta világkormány egészségügyi felügyeleti funkciójának létrehozása javára. Thomas Meyer Churchilltől vett idézetekkel mutatott rá az angol-amerikai vezetés alatt álló, jövőbeli tekintélyelvű világkormány terveire. A továbbiakban a WHO jelenlegi főigazgatójának, Tedros Ghebreyesusnak a karrierjét taglalta, akit korábbi etiópiai egészségügyi és külügyminiszteri tisztsége idején elkövetett, emberiesség elleni bűncselekményekkel (tömeggyilkosság és kínzás) vádolnak, és aki mindig is a befolyásos emberek közelségét kereste. A WHO finanszírozásának mintegy 80%-a magánadományozóktól, gyógyszeripari cégektől és alapítványoktól származik. Az egyik legnagyobb magánadományozó a Bill és Melinda Gates Alapítvány. Ez azt jelenti, hogy hatalmas érdekösszefonódások állnak fenn. A cél nem más, mint a magántőke növelése a gyógyszeripari vállalatokba és vakcinagyártókba történő befektetéssel. Ugyanakkor befolyást gyakorolnak a WHO-ra és a nemzeti kormányokra. Politikai szinten bizonyos tényeket teremtenek, és új, kizárólagos, jövedelmező befektetési lehetőségeket nyitnak meg (a de facto oltáskényszer, a védőoltás egyedüli lehetséges gyógymóddá nyilvánítása és az államok által a Covid-19 világjárvány esetében vásárolt több millió adag oltóanyag által). A Covid-19 világjárvány idején a WHO a Hill & Knowlton PR-tanácsadó cég szolgáltatásait vette igénybe stratégiájának világméretű megvalósításához az úgynevezett „influenszerek” befolyásolásával. Ez a legnagyobb amerikai cég állt elő a professzionális véleménymanipuláció érdekében többek között az „inkubátor-hazugsággal”, amely szerint az iraki katonák Kuvait 1990. augusztusi megszállása során több száz inkubátort kapcsoltak ki a kórházakban, magukkal vitték őket, és a koraszülött csecsemőket a padlón hagyták meghalni. Később ez fals hírnek bizonyult. Ez a hazugságszolgált az USA katonai beavatkozásának igazolásául Kuvait felszabadítása érdekében. A Hill & Knowlton világszerte számos kormánnyal dolgozik együtt, többek között az ukrán kormánnyal is.

Globális fenyegetési forgatókönyvek

Andreas Flörsheimer kifejtette, hogy a megfelelő fenyegetési potenciállal rendelkező globális témák, mint például a Covid-19, az éghajlatváltozás vagy az ukrán válság, mindig hasonló mintát követnek. A kapcsolódó plutokrata elitek eljárásai az „Agenda 2030”, a „Nagy Újraindítás” vagy valami hasonló néven írhatók körül. Mindig új befektetési lehetőségek megnyitásáról, az állami pénzeszközökhöz való hozzáférésről, a kormányok és parlamentek saját céljaik érdekében történő instrumentalizálásáról (tényteremtés), a média uralmáról (értelmezési és információs monopólium) és a tekintélybe vetett hit megerősítéséről (az állami intézkedések és „szakértők” vonatkozásában) van szó. Végső soron ezek a törekvések, amelyek szellemileg az európai felvilágosodás kora előtt telepedtek ide, Európa – szűkebb értelemben Közép-Európa – mint a Kelet és Nyugat közötti közvetítő híd kiiktatásáról szólnak.

A steineri értékkoncepciótól a caspari pénzteremtésig

Flörsheimer ezután rátért „Az új pénz” mint a jövő asszociatív gazdaságának alapja c. témájára. 1922 nyarán Rudolf Steiner (1861–1925) Dornachban tartott Nemzetgazdasági kurzusának(GA 340) második előadásában megállapítja, hogy a nemzetgazdaság megértéséhez fontos, hogy foglalkozzunk a gazdasági értékképzés folyamatával. Steiner rámutat, hogy minden gazdasági értékteremtés csak kétféle értékteremtésáltal jön létre: „az emberi munka révén, amely egy természeti produktumot úgy változtat meg, hogy az bekerülhessen a gazdasági körforgás folyamatába” (az É1értékteremtése), és „a szellem által módosított munka” révén, a munkamegosztás, a technika, a találmányok stb. révén (az É2értékteremtése). AzÉ2 értéket aszerint értékelik, hogy az É1 értékből mennyit takarítanak meg annak előállítása során, azaz mennyi, a természetre fordítandó emberi munka szűnik meg. Ez azt jelenti, hogy az É1 érték maximuma, amelyet egy gazdasági közösség a rendelkezésére álló területen a természetre irányuló fizikai munkával állít elő – Steiner ezt az értéket „őstermelésnek” nevezi –, mindig az É1 érték és az É2érték összege (É1max érték = É1 érték plusz É2 érték). Eszerint a gazdasági közösség által termelt érték egy állandó érték (É1max). Ez az érték csak a népesség létszámától függ. Ez a gazdasági érték Steiner-féle definíciója. Alexander Casparnak (1934–2021) Steiner az értékteremtés inverz-poláris természetéről szóló szemlélete alapján az 1980-as évektől kezdve Steinernek a Nemzetgazdasági kurzus 12., 13. és 14. előadásában szereplő gyakorlati tanácsait sikerült továbbfejlesztenie. Így tudta levezetni az új pénzteremtést és további összefüggéseket ismertetni, amelyeket „DasneueGeld” (Az új pénz) című könyvében számos grafikai illusztrációval részletesen bemutatott. –Flörsheimer a magyar-osztrák közgazdászra, Karl Polányira (1886–1964) is hivatkozik. Ő 1922-ben publikált egy cikket egy szociális gazdaság egyensúlyának megteremtéséről(1). Ebben két gyakorlati problémát említ: Hogyan lehet a társadalmi szempontból felmerülő költségeket minőségileg felértékelni a termelés technikai költségeivel szemben? Hogyan jutunk el egy egységes elszámolási egységhez („egy és ugyanazon egységhez”), amely minden költséget alapul vesz? Caspar felismerte, hogy a pénzmennyiséget az „őstermeléshez” kell kötni, ahhoz a gazdasági értékhez, amelyet egy nemzetgazdaság egy termelési időszak alatt a termelés egészét tekintve termel. A pénzmennyiség ekkor az adott időszak alatt előállított összes áru és nyújtott szolgáltatás árának összege. Ugyanakkor ez az összes jövedelem összege is. A pénzforgalom az áruk és szolgáltatások forgalmához kapcsolódik. Oly módon, hogy egy ilyen gazdaságban minden személynek van egy kiadási számlája, amelyre a jövedelmét utalják, és minden vállalatnak van egy bevételi számlája is, amelyre a megfelelő értékesítési bevételeket fizetik. A bevételi számlák a folyó termelési időszakban zárolt számlákként működnek. A befolyt pénzt tehát kezdetben ugyanúgy kivonják a forgalomból, mint az eladott árukat és a nyújtott szolgáltatásokat. Az egyik időszakról a másikra való áttéréskor a bevételi számlákon felhalmozott pénzt a kiadási számlákra történő átvezetéssel visszavezetik a forgalomba, mint az új időszakban nyújtandó gazdasági szolgáltatások jövedelemhitelét. Ezáltal a pénz elveszíti maidinamikáját. A gazdasági szolgáltatások és jövedelmek elszámolási rendszerévé válik. Nem marad pénz spekulációs célokra. A pénz felhalmozása többé nem lehetséges és nem is szükséges. Minden jövedelem, beleértve a pusztán fogyasztók (nyugdíjasok, munkaképtelenek stb.) jövedelmét is, a gazdaság folyó forgalmából finanszírozódik. A reálgazdaság mellett létező pénzgazdaság, amelyben a pénzt látszólag még több pénzzé alakítják, többé nem lesz lehetséges. Caspar a jövedelmeket szociálkvótáknak nevezi. Mint azösszgazdasági értékteremtésnek az egyénre eső részét. A szociálkvóták statisztikai átlaga, a pénzmennyiség és a népesség hányadosa a jövedelem, azaz az egyéni szociálkvóták mérőszáma. Ez az átlagos szociálkvóta végső soron a gazdasági referenciaérték, a Polányi által a szociális kiegyenlítés iránt elkötelezett gazdaság elszámolásához megkövetelt elszámolási egység. A pénzmennyiség a gazdaság mérlegfőösszege.

Az É2 érték előállítása mindig racionalizáló hatású. A természetre fordított munka megtakarítását jelenti. A munkaerő így felszabadulhat az anyagi termelés alól, és más tevékenységekre fordítható. A pénzmennyiségnek azt az arányát, amely a természetre fordított munka megtakarításának felel meg (az É2 értéket tekintve), tőkének nevezzük. Ez mindazok eltartására szolgál, akikre az anyagi termelésben már nincs szükség: ők a jogi és szellemi élet tagjai, illetve a pusztán fogyasztók (ajándékpénz) és azok, akik a termelőeszközöket megújítják vagy újakat hoznak létre (kölcsönpénz).– A későbbi vitában az új pénz különböző aspektusairól részletesebben is szó esett (lásd a keretes írást).

A pénz-társasjáték és egy párhuzamos valuta kialakulása Magyarországon

Ertsey Attila bemutatta „Az új pénz” (2) című oktatójátékot magyar nyelven. Egy elektronikus prezentáció segítségével illusztrációról illusztrációra végigkísérte az eredeti önellátó gazdaságtól a munkamegosztáson alapuló gazdaságig tartó fejlődés egyes állomásait, és bemutatta, hogy a négy játékos mit termel, majd mit vásárol egymástól. Azt is bemutatta, hogyan alakulnak a megtermelt javak árai úgy, hogy az árak fedezzék a résztvevők jövedelemkvótáit. Ertsey beszámolt arról is, hogy hol tartanak a hivatalos valuta mellett egy párhuzamos monetáris rendszer kialakítására irányuló magyarországi erőfeszítések. Amellett érvelt, hogy kis léptékben, egy hálózatos társulási rendszer és egy külön elszámolópénz kialakításával kell kezdeni, és nem szabad csak arra várni, hogy egyszer majd adódik egy olyan lehetőség, amikor össztársadalmi szinten egy hármas tagozódású társadalmi rendszer jöhet létre.

Hármas tagozódás kontra autoriter világkormányzat

Az ebédszünet után Andreas Flörsheimer a társadalmi hármas tagozódásról mint a plutokratikus elitek által vezetett tekintélyelvű világkormány létrehozásának ellenkoncepciójáról beszélt. A három társadalmi területnek saját törvényhozása és igazgatása lesz. Ha a három elkülönült társadalmi terület szabadon dolgozhat a saját követelményeinek és feladatkörének megfelelően, akkor tudják a legjobban elvégezni azt, amit a társadalom mint egész érdekében tenniük kell. A globális hatalomkoncentráció helyett a hármas tagozódás éppen az ellenkezőjét jelenti: a hatalmi struktúrák szétválasztását, az átláthatóság megteremtését és a felelősségek tisztázását. Az előadó rámutatott a szabad szellemi élet szükségességére és a szabad oktatási rendszer fontosságára, amely segíti az embereket ítélőképességük kibontakoztatásában. Egy pluralista médiarendszer lehetővé teszi a társadalmi diskurzust. Az állami beavatkozástól, gazdasági és kereskedelmi érdekektől függetlenül állítaná fel saját mércéit, és elkötelezett lenne az objektív információterjesztés mellett. A szabad szellemi élet segíti az egyes ember fejlődését azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy újra felismerje önmagát az őt körülvevő hármas társadalmi struktúrában. Lehetővé teszi a társadalom egészének továbbfejlődését és kulturális és civilizációs szintjének folyamatos emelését. És jelentősége van abból a szempontból, hogy a harmadik hierarchia lényei az emberekkel a jövőben szorosabb együttműködésre törekednek. (3)

Feladatok Michael korában

Thomas Meyer a következő előadásában a jelen szellemi helyzetéről beszélt. Feltette a kérdést, hogy milyen előzményekkel lehet fenomenológiailag jellemezni a jelenlegi korszellemet, Michael arkangyalt (uralkodásának kezdete 1879-ben volt, időtartama kb. 350 év). És milyen feladatok adódnának ezekből az eseményekből az emberiség számára?(4) Az 1879-es év, Michaeluralkodásának kezdete a gondolkodás spiritualizálásának feladatához kötődik. Az 1899-es év az 5000 évig tartó Kali Yuga, a Sötét Kor végét jelzi, amelyben az embernek megszűnt a szellemi világgal való bensőséges viszonya, és az ember tudata a fizikai-érzéki világra korlátozódott. Ez az ember én-tudatának megszilárdítása érdekében történt. 1899 óta fennáll a lehetősége egy új tisztánlátás kifejlesztésének. A Kali Yugát átélő emberek közül sokan ma is ahhoz vannak szokva, hogy csak az anyagi, az érzéki-fizikai világra hagyatkozzanak.A feladat ezúttal az egyoldalúan az anyagra irányuló látásmód meghaladása. Az 1932/33-as évek jelzik Krisztusnak az éteri világban való újbóli megjelenésének idejét. Az ember számára ez azt jelenti, hogy az éterivel kell foglalkoznia. Megtanulni megragadni az evolúció és az involúció polaritását. A gazdasági folyamatokkal kapcsolatban ez azt jelenti, hogy meg kell tanulni megragadni a két értékképző tényező polaritását, és meg kell érteni, hogy a felépítő és a lebontó folyamatok is szemben állnak egymással (körforgásos gazdaság), a mai, állandó gazdasági expanzióra és tőkefelhalmozásra irányuló, növekedésorientált gazdaság működtetése helyett. 1998 Szórát, a napdémon beavatkozását jelzi. A felmerülő feladat az, hogy megbirkózzunk az ezúttal különösen markáns módon megjelenő Gonosszal. Thomas Meyer rámutatott, hogy a gonosz mindig csak időben korlátozott hatókörrel rendelkezik, és nem tekinthető valami abszolút dolognak. Inkább olyasvalaminek, amit felsőbb hatalmak megengedtek. Szórát egy 666 éves ciklusban lép színre (666: Ghondishapuri Akadémia, 2 x 666: A Templomos Lovagrend megsemmisítése, 3 × 666: 1998). Thomas Meyer a templomosok kapcsán utalt Daniel Dunlopra (1868–1935), az Energia Világkongresszus (1924) megalkotójára. Steiner szerint ő egy korábbi inkarnációjában templomos lovag volt. A keresztes hadjáratok idején kifejlesztettek egy messze szétágazó bank- és csekkrendszert, amely a pénz önzetlen igazgatásával járt együtt. A jelen Ahrimán inkarnációjához kapcsolódik. Ez magában foglalja a spirituális megkülönböztető képesség élesítésének feladatát.

Panelbeszélgetés

Az ezt követő „Kérdések és válaszok” című panelbeszélgetésen a jelenlegi helyzetről esett szó. Az egyik felvetett kérdés az volt, hogy mi történne, ha Közép-Európa nem teljesítené feladatait (a gondolkodás spiritualizálása, hármas tagozódás, híd-funkció Nyugat és Kelet között). Meyer ezzel kapcsolatban utalt Steiner kijelentésére, miszerint akkor az ázsiai kultúrákból kell majd valami jövőt teremteni az emberiség számára. (5) Az előadók utaltak arra, hogy Magyarországon van egy bizonyos akarat, amely ellenáll a „Great Reset” hatalomátvételi törekvéseinek, és hogy ezért szervezték meg itt ezt a rendezvényt. Összességében a konferencia résztvevői között nagyon nagy volt az érdeklődés az előadókkal való párbeszéd iránt, és hogy a mélyebb megértés érdekében kérdéseket tegyenek fel.

Andreas Flörsheimer és Thomas Meyer angol nyelven tartott előadást, amelyet Ertsey Attila fordított magyarra.

Andreas Flörsheimer, Dornach

 

Jegyzetek

1 Karl Polanyi: „Sozialistische Rechnungslegung”, Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik, 49 (2), 1922, 377–420. o.

2 A német nyelvű változat elérhető a www.gemeinsinn.net honlapon.

3 Karl Heyer: „Esoterische Grundlagen und Aspekte der sozialen Dreigliederung”, in: „Wer ist der deutsche Volksgeist?”, Perseus Verlag 1990, 183–238.o.

4 Thomas Meyer: „Im Zeichen der Fünf – 1879-1899-1933-1998-Heute”, Perseus Verlag, Basel 2016.

5 „Soziales Verständnis aus geisteswissenschaftlicher Erkenntnis” (GA 191), 1919. november 2., Rudolf Steiner Verlag, Dornach 1989, 211f. o.

 

Keretes írás

Néhány elhangzott kérdés és válasz „Az új pénz” témakörében

– Hogyan fogalmazható meg az „őstermelés” mint érték?

Ez az érték kezdetben egy absztrakt mennyiség. Ha az új pénzteremtés értelmében a pénzmennyiséget ehhez a mennyiséghez kapcsoljuk, akkor olyan számszerű értékekhez jutunk, amelyekkel számolni tudunk. Más szóval, ennyi és ennyi pénzmennyiséget választunk, amelyet csak a népességszám változásaihoz igazítunk, annak megfelelően. A nagyságrendet tekintve a pénzmennyiséget nagyjából a bruttó hazai termékkel egyenértékűnek képzelhetjük el. Egy átlagos szociálkvótát mint a jövedelem mércéjét ezután a bruttó hazai termék és a népesség hányadosaként számolnánk ki.

– Ki dönt a tőke felhasználásáról, a kölcsön- és ajándékpénz-áramlás megfelelő irányításáról?

Egyrészt ennek személyre szabott, a szükségleteknek megfelelő juttatásoknak kellene lenniük: A vállalkozások alkalmazottai jövedelmükön felül kiegészítést kapnak majd a kölcsön- és ajándékpénzből, amelyet ők továbbadnak: az orvosnak, az általuk választott iskolának, stb. Az egyes embernek nem lehet áttekintése arról, hogy az élet különböző területeinek milyen konkrét tőke- (kölcsön- és ajándékpénz) -igénye van.Ezért lesz az, hogy más, hasonló pénzeket intézményesen is továbbadnak a társulásos gazdasági szervezet megfelelő testületei révén, amelyekben a szociális organizmus más területeinek képviselői is helyet foglalnak.

– A fent leírt rendszer zárt rendszer. Hogyan tud cserekapcsolatba lépni más országokkal?

Steiner az egyre jobban összenövő világgazdaságot, mint „zárt gazdasági térséget”, a „gazdaságtudomány kardinális problémájaként” írja le (Nemzetgazdasági kurzus,11. előadás). Itt az emberiség rendelkezésére álló globális erőforrások véges voltáról és az azokkal való bánásmódról van szó. Más szóval, minden nemzetgazdaságot véges (zárt) gazdasági térségként kell kezelni, amelyben a képződött tőkét folyamatosan, átfogó módon, teljes egészében a lehető legrendeltetésszerűbben kell felhasználási helyére irányítani. Egy ilyen típusú körforgásos gazdaság ellentétben áll a mai növekedésorientált gazdasággal, amely a tőke privát felhalmozására irányul, ami az emberiséget erőforrás-háborúkba sodorja, és az egyes népgazdaságokat globális kiszorítósdi-versenynek teszi ki. Egy ilyen, társulásszerűen szervezett körforgásos gazdaság gazdasági (áru)cseréje a környező gazdasági területekkel a következőképpen képzelhető el: amikor az árukat külföldre exportálják, külföldi fizetőeszközöket kapnak. Ezeket viszont megint a külföldről behozott áruk kifizetésére vagy külföldi utazásra lehet felhasználni. Ha a külföldnek a saját valutájában fizetünk, akkor az egyik időszakról a másikra haladva addig írunk jóvá megfelelő összegeket a külföldi partnernek, amíg az nem talál lehetőséget arra, hogy ezt a pénzt hazai áru vásárlására váltsa. Itt arról van szó, hogy a külföldi üzleti partner ne kerüljön hátrányos helyzetbe az eltérő pénzrendszerek miatt (hagyományos pénz kontra „új pénz”, amelyet újra és újra kivonnak a forgalomból/pénzöregítéssel és újra teremtik/pénzfiatalítással). Törekedni kell a kereskedelmi deficit kialakulásának elkerülésére.

– Mi a teendő, ha bizonyos árukat hirtelen nagyobb mennyiségben állítanak elő egy termelési időszakban? Ennek analógiájára nem kellene a pénzkínálatot is ennek megfelelően növelni?

Nem. A lakosságszámhoz viszonyított pénzmennyiség adja az egész rendszer stabilitását és átláthatóságát. Lehetővé teszi a összgazdasági könyvelést, mint egy nemzetgazdaság gazdasági eseményeinek a tükröződését. Mindig döntő fontosságú, hogy a termeléssel megbízott emberek (és a velük társadalmilag kapcsolatban álló emberek) viszonylatában az árak a lehető legnagyobb mértékben fedezzék a kvótákat. Ha hirtelen megnő a kereslet egy bizonyos áru iránt, ezt az új helyzetet esetleg racionalizálással le lehet reagálni. Az egyes termékek értéke ekkor a racionalizálás következtében (pl. gépek alkalmazása révén) megfelelően csökken. Az egyedi terméket kevesebb munkaerővel állítják elő. Ha a racionalizálás nem lehetséges, akkor megpróbálnak további munkaerőt toborozni más területekről, ahol már nincs rájuk szükség. Ezek a folyó időszakban toborzott további munkavállalók kvázi magukkal hozzák a (folyó időszakra vonatkozó) szociálkvótájukat. Ennek ellenére kvótákat fedező árakat fognak érvényesíteni, mert ennek a bevételnek rendelkezésre kell állnia ahhoz, hogy a következő időszakban a pótlólagos munkavállalók jövedelmét fedezni lehessen. (Az új időszakra való áttéréskor ezeknek a pótlólagos munkatársaknak a korábbi munkahelyeik bevételi számláiról a kiadási számláikra még átvezetik a megfelelő jövedelemrészesedéseket.) Ha a pénzmennyiséget többé-kevésbé önkényesen a termelt javak mennyiségéhez igazítjuk, akkor beavatkozunk az árszerkezetbe. Ekkor a mai értelemben vett monetáris politikát folytatunk, a pénznek ezáltal önértéket kölcsönözve. Ekkor egy összgazdasági számvitel már nem lehetséges, mert a mérlegfőösszeg állandóan változna. Ezzel újra visszatérnénk a mai növekedésorientált gazdasághoz.

Megjelenik a Der Europäer következő számában

Fordította Ertsey Attila

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest