Európai Közép 2019. Tavasz (Papír alapú)

1,250Ft

A tartalomból:

2 | Szerkesztői bevezető (Ertsey Attila)
4 | Alexander Caspar előadásai. Basel, 2017. március 25. (Ertsey Attila)
9 | Mozaikok és perspektívák. 2018. december – 2019. január (Ertsey Attila)
16 | Monet és Debussy – egy antropozóai impulzust hordozó művészet felé (Ertsey Attila)
21 | Anasztaszija Romanov (1901–1984), az Oroszország-gyermek (Bettina Volz, Rodersdorf, Svájc)
29 | A forrás hangja. „…hogy az igaz nevelés és tanítás szent szelleme működni tudjon….” (Vincze Erzsébet)
31 | Az önigazgató iskolák szövetsége Milyen legyen a Waldorf Szövetség? (Vincze Erzsébet
Egyesület vagy egyesülés (Zajti Ferenc)
36 | Nem működik a kommunikáció, avagy lesz-e érettségi tétel a hármas tagozódás? (G. Ekler Ágnes)
40 |Önigazgató és/vagy hármasan tagolt? – Gondolkodás egy szabad iskola formájáról – (G. Ekler Ágnes)
43 | Mindennapi betevőnk Az egészséges táplálkozáson innen és túl I. (Soós Attila)
46 | Fantomcérna (Ertsey Attila)
48 | Felhívás MI-KOR műhelybeszélgetésekre a Makovecz Házban
50 | Beszámoló az Európai Közép c. újság első évének (2018) gazdasági helyzetéről és a második év (2019) költségvetési tervéről (Zajti Ferenc)
52 | Olvasói levél Konstantin Gamsachurdia írásához (Ertsey Attila)
53 | In memoriam. Papp Lajos zeneszerző 2019. január 17-én elhagyta a földi világot (Zajti Ferenc)

Leírás

Szerkesztői bevezető

„Egy sajátos impulzusból felszínre bukkant az Európai Közép folyóirat. A harmadik szám megjelenése mutatja, hogy valóságos életcsírát hordoz. Csillagként emelkedik fel abban a zűrzavarban, amely jelenünkben sűrűn gomolyog. A kérdés az: képes lesz-e ez a csíra megerősödni, felnövekedni, kibontakozni, hogy a szellemet felmutatva segítse a jövő megérlelődését? Vajon mire volna ehhez leginkább szükség? Egy folyóiratnak akkor van ereje, ha mögötte eleven szellemiség áll. « Ahol ketten a nevemben összejönnek….» Elképzelhető-e, hogy a folyóirat szerkesztői, létrehozói ritmus szerint összejöjjenek? Elképzelhető-e, hogy a folyóirat kapcsán kialakuljon egy együtt-működés, a személy fölöttire irányulóan? Mert az előző mondatnak van egy folytatása: «Ahol ketten a nevemben összejönnek, közöttük vagyok….» Nehéz a személyiségben működő erőket uralni. De ezt csak az együtt-működésben tanulhatja meg az ember. Ma már nem időszerű az, hogy egy vezér körül gyülekezve, a vezér ereje nyomja el a személyesben örvénylő hatásokat és emelje a résztvevőket a szellem magasságába. Ezt ma kinek-kinek magának kell megtennie, s ez ma csak az együttműködés által lehetséges. Ez mindenkire vonatkozik. «Ahol ketten a nevemben….» Miért ne lehetne ezt megtenni…? Csak rajtunk múlik. Nagy szükség volna arra, hogy a folyóirat kapcsán kialakuljon a létrehozók eleven munkája egy világos tudat fönntartására, mely megvilágíthatja a jövőbe vezető impulzusokat. A folyóirat erejét egy ilyen eleven szellem táplálhatja.”
Kálmán István, 2018. december 29.
(lejegyezte Vincze Erzsébet)

Kálmán Istvánnál jártunk ismét. Csupa földi dologról beszéltünk, a megjelent számról, a készülő következőről. István hallgatott, éreztem rajta, hogy máshol jár…
Egyszercsak megszólalt: „De mit akar a szellemi világ?”
Ez a legfontosabb kérdés, amit minden percünkben fel kell tennünk önmagunknak. Ha nem tesszük fel, mulasztunk, mint Mária és Márta házában a tevékeny Márta. „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.”
Márták vagyunk, de Máriákká kell lennünk.
István még valamit mondott, nem először: „Az antropozóa kiélte magát. Minden szépségével, eredményével, hibájával együtt. El fog tűnni, és egy új impulzus fog jönni.

Nekünk, akik elköteleződtünk az antropozóa mellett, nehéz e szavakat hallani. Hisz jószerivel még meg sem ismertük, és máris az eltűnésével kell szem-benézzünk? A feladatunk egyelőre nem más, mint az antropozóa megismerése és a szüntelen éber figyelem arra, mit akar a szellemi világ? Mert akar vala-mit… ez a szimptómák sokaságában, ébredő emberekben, tapintható változásokban mutatkozik meg. A szellemvilág kapuja kinyílt. Nem lesz örökké nyitva. Ami most érkezik, maga az új impulzus? Újjászületés vagy sírba szállás?
Eltávozott Papp Lajos. Abból az öt emberből, akik évtizedekkel ezelőtt Makovecz Imre teraszán életre szóló barátságot kötöttek az antropozóa jegyében, ma már hárman odaát vannak. Dolgunk nem az emlékezés, hanem a lényükkel való eleven kapcsolat meg-őrzése. Zajti Ferenc írásával búcsúzunk tőle.

bővebben

Ertsey Attila

Érdekelhetnek még…