Leírás

Szerkesztői bevezető

„Nagyon megnehezedett a szellemi világhoz való hozzáférés.
Szörnyű dolgok vesznek körül minket.
De nem szabad, hogy ezekbe elmerüljünk,
és ezáltal elveszítsük a szellemvilággal való kapcsolatot.”
Kálmán István

1919–2019

Olvasom a Szabad Gondolat nyári számát. Gergár Mária írása az elmúlt évszázad, és különös tekintettel a közelmúlt történéseit tekinti át, szimptomatikus jelleget célozva. Hasznos és érdekes idézeteket emel be írásába. Megformált, kellemes, irodalmias stílus, olvasása közben sokszor érheti az olvasót a gyakorta emlegetett aha-élmény. Mire a végére érek, mégis hiányérzet marad bennem. Épp az írás végén említett Kozma Imre-tanítvány, Vecsei Miklós példáján. „Mert milyen a jó színház? Ami után az ember változni tud.”¹ Vecsei szavai egybecsengenek Rilke soraival az Archaikus Apolló-torzóból, mely a művészet végső feladatát nevezi meg: „Du musst dein Leben ändern.” „Változtasd meg élted!”

 Mi történt bennem az írás nyomán? Megváltozott-e bennem valami? Sajnos nem eléggé. Az írásban jogos kérdések és a változás vágya váltja egymást. És bár szerepelnek benne Steiner-idézetek is, az összhatásból hiányzik az, ami a megismerésből cselekvéshez vezetne. Mintha illusztrálná a cikk be-emelt Steiner-idézetét, csak az évszámot kell átírnunk 2019-re:

Az 1919-es évben egész Közép-Európára összeomlás volt jellemző, a gazdasági, az állami, a szellemi élet összeomlása. (…)… illetve a szellemi élet abszolút csődje. (…) Úgy az 1919-es év közepéig abszolúte tudatában voltak az emberek, hogy ez a helyzet. Nos, sokat beszélnek a világban arról, hogy megint magához tér majd az emberiség Közép-Európában is, hogy egy idő múlva megint felépíti majd magát… (…) Ilyen szónoklatok a kényelmes gondolkodásból születnek. A valóságban minden dolog, amiről e téren beszélnek, puszta frázis. A valóságban folyamatosan zajlik a hanyatlás. Egyszerűen csak az a helyzet Közép-Európában, hogy 1919-ben meredeken mentünk lefelé. Most pedig úgy van Közép-Európa, mint az egyszeri ember, aki jobb körülményekhez volt szokva, és akkor vett magának ruhákat. Ezek a ruhái vannak, ezeket hordja, amíg teljesen tönkre nem mennek. Annak okai, hogy nem tud újakat venni, már régóta jelen vannak. De mivel még tudja hordani a régi holmikat, amelyek helyett már nem lesz képes újakat venni magának, mindaddig becsapja magát azzal kapcsolatban, hogy nem tud majd újakat venni, amíg csak egy foszlánya is megvan a régi holmiknak. Az egész világ ámítja magát, hiszen annak okai, hogy a régi körülményeinkből kifolyólag éppenséggel nem tudunk már új „kultúrruhákat” venni, jelen vannak.²

———————————-

1 Az írás idéz Vecsei TED-előadásából
2 Gergár Mária: Régi rongyaink, Szabad Gondolat, 2019 nyár, illetve R. Steiner: A gyermek egészséges fejlődése, Budapest, MAT, MWSz (GA303) 345. old.

Ertsey Attila