Próbatétel

Ez a levél elsősorban a Waldorf-mozgalomhoz szól, szülőkhöz és pedagógusokhoz. Tágabb értelemben mindenkihez, de a megértés esélye e körön kívül nehezebb. Ha itt megértésre találnak az elmondottak, azok megerősíti azt a reményt, hogy a Waldorf-közösség, mint világmozgalom a csírája lehet egy globális, gyógyító változásnak.

Ha valaki elfogulatlanul képes ma körülnézni, és talán még képes népünk valaha megvolt józan bölcsességét előhívni magából, az meg kell állapítsa, hogy valami nincs rendben. Napok alatt egy hadiállapot örvényébe kerültünk, mely egyre gyorsul, és igyekszik a józanész alól kihúzni a szőnyeget. Ez a legtöbb esetben sikerült is. Ha az ember elveszti benső középpontját, azt azonnal kitölti valami más, a szorongás, a pánik, és hirtelen kivetkőzik magából, ösztönlénnyé változik, mint az állat, aki védi odúját és üt, rúg, karmol. Vásárlási pánik, fertőtlenítési pánik, a fizikai testünk elvesztésétől való félelem, vagyis halálfélelem egyfelől, – leplezett, de valóságos lelkesedés, vakációhangulat másfelől.  Végre van beszédtéma, végre nem kell gondolkodni, valaki megmondja, mi a teendő. Semmit nem tehetünk, a felelősség nem a miénk. A hivatkozási alap egy járvány. Ez felmentést ad minden alól, legfőképpen a gondolkodás alól. Minden épeszű keresztkérdésre kész válaszokat kapunk és adunk. A média ezt házhoz szállítja, az ellátás zavartalan.

Háborús helyzet van Európában és Magyarországon. A nyilvános helyek bezárnak, a termelés leáll vagy csökken, a boltok kifosztva. Van, ahol rendkívüli állapotot hirdetnek, van, ahol kormányzati képviselők nyíltan kimondják: hadiállapot van. A termelő cégek jelentős része, s velük egész iparágak, végső soron nemzetgazdaságok a tönkremenetellel néznek szembe. Európa „motorja”, a német gazdaság padlóra került. A világgazdaság egyik legerősebb szereplője, Kína a járvány mélypontján gazdasági teljesítményének 50%-ára esett vissza, ma már regenerálódik, és újra 80%-on van. Mi folyik itt?

Megkíséreljük néhányan, hogy kiemelkedve a pánikhangulatból, erőfeszítést tegyünk a helyzet megfejtésére. Mi zajlik a lélekben és a külső világban? Fel kell emelni a fátylat, mely eltakarja a valóságot a szemünk elől. Évtizedes gondolkodási mulasztás behozására van esélyünk, vagy ennek elmulasztásával még mélyebbre zuhanás következik. Ehhez bátorság kell, és az, hogy szorítsuk vissza azt a kisördögöt, mely minden tényre előhúzza a szánkba adott és betárolt kész válaszokat. Tekintsük a dolog pozitív hozadékát, keressük meg azt az erőt, ami kiemel ebből az örvényből. Tartsunk egy pillanatnyi csendet.

 „Mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”(Máté evangéliuma 18,19-20)

Fordítsuk le a fenti idézetet mai nyelvre. Ha néhányan összegyűlnek közös erőfeszítést tenni arra, hogy egy szellemi természetű kérdéssel dűlőre jussanak, annak konkrét hatása van a külső eseményekre. Vagyis, ha a valóságnak megfelelő gondolatokat formálunk, az kihat a valóságra. Ez egy törvény, ami működik. Erre támaszkodhatunk. Induljunk ki ebből.

Háború kezdődött kívül és belül. A lélek elleni támadás eszköze a járványnál is gyorsabban terjedő félelem, mely belső centrumunkat célozza. Ki akar billenteni, és valami mást beültetni énünk helyére. A belső templom áll támadás alatt. Az én a célpont. A stratégiai cél egy ellenőrizhető és irányítható ösztönlény előállítása. Ezt már túl is teljesítettük. De ez mind csak előkészület, a lelki hangulat megteremtése ahhoz, hogy a terv soron következő részeire fogadókészek legyünk.

A külsőben egy gazdasági háború zajlik. Hogy hol és kik között, az szépen leolvasható a járvány kiterjedtségét mutató világtérképen: a két fő gócpont (célpont): Európa és Kína, mellékcélpontként még ott találjuk Iránt. A gazdasági háború az USA-ból irányul Kína felé, Európa, mint csatlós mozgósítása is ezt szolgálja.

A háború előszelét néhányan jó időben érezték, de a figyelmeztetés nem hatolt át a kábulaton. A világ paradigmaváltás határán áll. Ennek legjobban látható szükségessége egy közelgő globális gazdasági krízis, mely a régóta időszerű változás elmulasztásának következménye lesz. A globális pénzügyi rendszer bármikor összeomolhat. Ez még nem köszöntött be, de a határán állunk. A tőzsdék megingását az eddig szokásos eszközökkel fékezték meg, mely csak tüneti kezelés, az okokat nem érinti és a krízis kitörését csak elodázza. Ez az USA jegybankja, a FED által pár napja piacra dobott dollármilliárdokban és az EU, valamint egyes országok eszközeiben öltött testet, melyet a válságba került vállalatok megsegítésére különítettek el. A FED által beöntött pénz egyfelől azt a fedezet nélküli hitelpénz-buborékot  pumpálja tovább, mely bármikor kipukkanhat. Másfelől a FED szándéka nem a reálgazdaság megsegítése, hanem a derivatíva-piac küszöbön álló összeomlásának megakadályozása – magyarul: a reálgazdaságban mozgó pénz többszörösét kitevő spekulatív tőke megvédése, mely globális adósságválságot gerjesztve valamennyiünk zsebéből szivattyúzza kifelé a pénzt. A változás valódi elodázása azonban mint eddig sokszor, most is egy háborúval történik, mely már megkezdődött.

Egy járványnak álcázott háborús előkészület zajlik. Az első, amit tehetünk, az a gondolkodás és valóságos kérdések megfogalmazása.

• Mi a háború végső célja?
• Milyen intézkedések azok, melyek mindennapi életünket nemkívánatos irányba terelik? Kik és hogyan kényszerítik ezt ránk? Jogosak vagy nem jogosak ezek a kényszerítő intézkedések? Mi jöhet még?
• Van-e világjárvány?
• Mi a betegség? Van-e értelme és célja? Mi a járvány kockázata?
• Mikor lesz vége?
• Mi folyik itt?

Ezek talán a legfontosabb kérdések.

Kezdjük a betegséggel, mert az a fő hivatkozási alap, és szinte minden ebből következik.

Milyen intézkedések indokolatlanok és mik lehetnek indokoltak? E kérdések megválaszolásához általában a betegségek, és speciálisan a koronavírus okozta betegség mibenlétével kell tisztába jönnünk. Mivel ezt a kérdést az elmúlt 100 év során igen kevesek tették fel, nehéz gyorsan pótolni ezt a mulasztást.

A válaszlehetőség a Waldorf-iskolák szülői körében kéznyújtásnyira van. A Goebel-Glöckler-féle Nagy gyermekkalauz ott pihen a legtöbb család polcán és ha a gyermek megbetegszik, abból merít segítséget, szerencsés esetben egy antropozófus gyermekorvos segítségével. A könyvben szó van a fertőző gyermekbetegségekről és a láz gyógyító szerepéről. Ami az ott leírtakból következik, az az, hogy a láz hasznos és jó dolog, annak révén küzdi le a gyermek a betegséget, melyből megerősödve és megváltozva kerül ki. Az is következik ebből, hogy a lázcsillapító tabletták lehetőleg kerülendők. Aki az ott leírtakat betartotta, az tényleges tapasztalatokra tett szert saját gyermekére vonatkozóan, mely kisugároz a felnőttek világára is. A dolog ugyanis működik. A könyv jó indítás és indíttatás arra, hogy e kérdésekre mélyebb és átfogóbb válaszokat keressünk.

Ehhez két alapvető forrás adódik:

• Rudolf Steiner írásai a gyermekbetegségekről és az oltásokról,
• valamint egy égetően aktuális írás dr. Daphné von Boch gyermekorvos tollából, aki jelen pillanatban is európai előadókörúton van, hogy írásának tartalmát megossza minél több Waldorf-iskola-óvoda közösségével.

Mindkét forrás olvasható az Európai Közép folyóiratban:

– a Steiner-szöveggyűjtemény folytatásokban – korábbi és eljövendő számainkban az összes ilyen témájú szöveg elérhető lesz,

– von Boch írása két részben a 2019/4. és a most megjelenő 2020/1 számban. A helyzetre való tekintettel írását honlapunkra is kitesszük.

Von Boch leírja a gyermekbetegségek folyamatát, célját és értelmét, az oltásokkal összefüggésben. Az oltások kérdése ma neuralgikus pont. Évek óta támadás alatt állnak az oltások szerepére rákérdező szülők. Most e támadás eszkalálódása is megfigyelhető, mely révén az „oltáskritikus” fogalom átváltozott „oltástagadóra”, akiket sokan ma már a futóbolond kategóriájába sorolnak, sőt börtönbe dugnának.

Anélkül, hogy részletesen kifejtenénk az oltások kérdését, melyre nyilvánvalóan itt nincs mód, a leglényegesebb állításokat sűrítjük össze:

– Rudolf Steiner nem tiltja az oltásokat, hanem leírja hatásukat, és leírja az egyes betegségek mibenlétét, valamint azok lehetséges kezelésmódjait, melyek közt az oltás nem szerepel. A gyógyítás célja, hogy a gyermeket átsegítsük egy fejlődésen, mely benne zajlik, és nem mindig és nem feltétlenül, de bizonyos esetekben betegségek révén történik meg benne. Az ebben alkalmazott eszközök mellett két fontos elemet említ: az egyik a higiénia, a másik a szellemi megismeréssel való foglalkozás. E két pólus párhuzamossága elengedhetetlen, egyikük elmulasztása egyoldalúságot eredményez. Ha mégis ad valaki oltást, annak mellékhatásait csak a szellemi iskolázás képes ellensúlyozni.

– Von Boch amellett, hogy feltárja az oltáskritikusok elleni globális kampány mozgatóit – a gyógyszeripar által támogatott Bill és Melinda Gates alapítványának és a WHO-nak együttműködését, a Globális Oltási Akcióterv tíz éve zajló és most lezárult projektjét (melynek szoros összefüggése van a koronavírus-járvánnyal), írása végén felteszi korunk egyik legfontosabb kérdését:

Láttuk, hogy az orvostudomány kezdeményezése, hogy többek között oltással minden betegséget kiirtson, nem helyes. Mert betegség nélkül nincs erősödés, nincs egészség.

A kérdést nem lenne szabad így feltenni: „Hogyan tüntetjük el az életből a betegséget?”, hanem: „Hogyan tudjuk az embert a betegségre úgy előkészíteni és közben úgy kísérni, hogy abból megerősödve kerüljön ki?”

A fenti források áttanulmányozása ma égetően fontos. Ezek alapján adható válasz arra is, mi lehet jogos a mai kényszerintézkedések közül és mi nem?

A higiénia fontos, de nem mindenható. Emeljünk ide egy meglepő idézetet erről:

A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

                                                                                              (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23)

Ha a fenti részletet mai nyelvre lefordítjuk, ez azt jelenti, hogy a higiénia egyoldalú, ki kell egészítse a lélek és a szellem egészsége. Az Én egészsége.

Mint von Boch leírja a gyermekbénulás példáján, a cukorfogyasztás elhagyásával leküzdhető volt a betegség oltás nélkül is. A táplálkozás kulcsfontosságú. A koronavírussal összefüggő tapasztalatok még frissek, de nem állunk teljesen tapasztalatlanul előtte. A magyar patikák ajtaján olvasható, hogy a fertőzöttek 80 %-a minden orvosi kezelés nélkül is meggyógyul. Ez alapvető és megnyugtató tény. Az is közismert, hogy a halálesetek elsősorban az idősek körében fordulnak elő, illetve az egyéb betegségekben is szenvedő, legyengült egészségi állapotú személyek esetében. Ez szinte minden fertőző betegség esetében igaz.

Hozzá kell tenni azt is, hogy ha valaki oltás nélkül birkózott meg a betegséggel, életre szóló védettséget szerez, míg az oltások nem nyújtanak sem 100 %-os, sem életre szóló védettséget, hiszen ismétlésükre van szükség, ellenben mellékhatásaik – köztük a halálozás – sokszor jelentősen magasabbak, mint magáé az alapbetegségé. Ezt támasztja alá egy belga virológussal készült interjú, aki azt mondja: a legjobb az lenne, ha mindenki átesne a betegségen, mert az adna tartós védettséget. Csak ne egyszerre, mert akkor nem birkózik meg az egészségügyi rendszer a súlyos esetek tömegével.

Fontos tudni, hogy Steiner azt mondja a fertőző betegségekről, hogy elkapásuk feltétele a rá való fogékonyság. Ennek egyik feltétele a legyengültség, a másik az, hogy az illetőnek szüksége van erre a próbatételre, a harmadik tényező, mely fogékonnyá teszi a betegségre, az a félelem. A mai óvintézkedések zöme, mely pánikot kelt, éppen a betegség terjedését könnyíti meg. Ez hiba, vagy eredmény?

Megállapítható, hogy az évi „rendes” influenza-járvány kiterjedtsége és áldozatainak száma jelentősen meghaladja a jelenlegi járványét.

Az influenza évente világszerte 290 ezer és 650 ezer közötti számban szed halálos áldozatokat, a megbetegedettek száma ennek legalább tízszerese. A koronavírus áldozatainak száma világszinten ma (március 19.) 9115, az összes megbetegedettek száma 222.642. Az influenza Európában a 2019 / 2020-es szezonban eddig mintegy 16,000 áldozatot szedett, az USA-ban 14.000 felett.

A pánikot tehát mesterségesen gerjesztik. Az adatok alapján Olaszországban kiugróan magas a halálozás (eddig közel 3000 fő), ott indokoltak a kényszerintézkedések. A magyarországi cca. 70 megbetegedés a jelenlegi szintet nem indokolja. Az olasz nemzeti egészségügyi hatóság friss felmérése szerint a halálesetek 99 %-a esetében a betegek más, súlyos krónikus betegségben is szenvedtek, az esetek felében 3 vagy több betegségben. Ez az adat más megvilágításba helyezi az olasz helyzetet, és oldhatja a pánikot.

Az is köztudott, hogy a gyermekekre kevésbé veszélyes ez a betegség. Ezért nem feltétlenül indokolt az óvodák-iskolák bezárása. Az óvodák bezárását a vonatkozó rendelet nem is teszi kötelezővé, mégis, önként túlteljesítjük azt.

E helyzeten csak akkor lehet változtatni, ha a társadalom egy jelentékeny hányada – ehhez elegendő az emberek 5-10%-ának egyetértése – a fentieket meggyőződéssel képviseli. Akkor érvényesíteni is tudja azt, a közvéleményt átfordítva.

A fentiekből következik, hogy túlzó intézkedés a rendkívüli állapot, a termelés leállítása, az oktatás digitalizálása és átalakítása távoktatássá, valamint a totális megfigyelési rendszer kiépítése.

Ésszerű korlátozó intézkedések és bizonyos higiéniai szabályok betartása elegendő volna a járvány fékezésére, és kontrollált lefutására. Az intézkedések egyike – melyre már van példa – a társadalom veszélyeztetett 20 %-ára vonatkozó korlátozások érvényesítése (pl. 65 év felettiek kijárási tilalma).

Az elmondottakból az is következik, hogy a járványra nem a lázas igyekezettel készülő vakcina a megoldás. Ennek ellenére a Gates-WHO kampány hatására világszerte sok helyen elérték, hogy az oltás kötelező legyen, ha kell, állami kényszerrel. Magyarországon ez sikerült.

Várható, hogy rövidesen megjelenik egy univerzális vakcina, melyet mindenki számára kötelezővé tesznek. Ha ez megtörténik, annak beláthatatlan következményei lesznek.

Tekintsünk a járványra való hivatkozással bevezetett egyéb intézkedésekre.

Nem lehet nem észrevenni egy globális, egyénre lebontott megfigyelési rendszer kiépítését. Magyarországon is már realitás, hogy a mobiltelefon cellainformációi alapján bárkit, aki engedély nélkül elhagyja kijelölt tartózkodási helyét, a rendőrség lefog, megbírságol, vagy gyilkossági kísérlet jogcímén előzetes letartóztatásba helyez. A lakosság teljes rabosítása megtörtént. Ezt az 5G hálózat globálisan teljessé teszi.

A lelkes átállás a digitális távoktatásra egy folyamat része. Mint Michaela Glöckler elmondta őszi budapesti előadásán, a folyamat a következő:

1. bürokratizáció, 2. digitalizáció, 3. robotizáció.

Ugyanott az is elhangzott, hogy a gyermekek egészséges gondolkodási és agyi fejlődése azt követeli meg, hogy 14 éves kor előtt ne találkozzon se képernyővel, se okostelefonnal.

Világos beszéd. Ennek ellenére a jelenlegi „átállás” során a Waldorf-iskolák nagyobb részében már az 5. osztályosokat odaültetik a gép elé. Abszurdum.

Egyre közelebb az új világ… A világ vezető lapjai egyre többet emlegetik az Új Világrend helyett immár a One World Order-t, az Egy Világrendet, egy világkormány szükségességét, mely az ENSZ-ből fog kifejlődni.

Mi ez az Egy Világrend?

Amit eddig leírtuk, azok mind racionális dolgok, józan ésszel beláthatóak.

De beszéljünk világosan. Milyen forrásra támaszkodik a Waldorf-mozgalom?

Rudolf Steiner egy évszázada arról beszélt, hogy létezik egy szellemvilág, akár tudunk róla, akár nem. Az emberiség száz évvel ezelőtt átlépte a szellemvilág küszöbét, de nem tudatosan.

„Ha valamit akarunk a világban tenni, azt csak úgy tehetjük, ha cselekedetünk indítékait a szellemi világból vesszük. Ma az emberek nem ezt teszik. Csak az evilágból származó gondolatokból merítenek. Ebből pedig csak katasztrófa lehet.”^[1]

A Waldorf-pedagógiából is szeretjük a racionálisan felfogható tartalmakat használni. Ebből lesz a „Waldorf-módszer”. A Waldorf-módszerből azonban sosem lesz nevelésművészet, ha nem a szellemi világból merít.

A Waldorf-pedagógia egy szociális impulzus „mellékterméke”. Ez a szociális impulzus az, amit mai szóval az önigazgató társadalom eszméjének nevezünk – Rudolf Steiner ezt a szociális organizmus hármas tagozódásának nevezte. A most kezdődő globális gazdasági válság egy új paradigmát követel. Ennek szükségességét minden szereplő elismeri. Az új paradigma pedig itt van, kéznyújtásnyira, és ez a hármas tagozódás eszméje.

Ez az, ami közeleg, feltartóztathatatlanul.

Mi a jelenlegi válság mögötti végső ok?

Az okokat ebből a világból lehetetlen megtudni, mert az okok az érzékfeletti szférában találhatóak. Rudolf Steiner egy próféciát mondott. A harmadik évezred elején inkarnálódik, azaz emberi formában testet ölt Ahrimán. Megjelenése Amerikában várható. Nem patás ördög képében fog megjelenni, hanem jön majd valaki, aki univerzális megoldást ad mindenre. A most körülöttünk létrejött helyzetben sok kis szolgálója tüsténtkedik, hogy kész megoldásokat kínáljon, és közben megakadályozza a gondolkodást, akár erőszakkal, akár lejáratással, összeesküvés-elmélettel vádolva meg mindazokat, akik még gondolkodni próbálnak. Megérett az idő.

Meddig fog tartani a járvány? Azt hisszük, hogy ez nem rajtunk múlik. De igen. Ha lemondunk a gondolkodásról, a válsághelyzet akármeddig húzható.

De a válság esélyt ad arra a változásra, amire a világ régóta vár. El kell kezdjünk komolyan dolgozni, együtt, a megismerésben, gyermekeinkért és a Föld jövőjéért.

Mi vagyunk, mi lehetünk a kritikus tömeg. Vagy csak tömeg. A mérleg 2020 márciusában fog elbillenni, valamelyik irányba.

Ertsey Attila

—————–

^[1] Kálmán István