2024. 2. lapszám
Egy mitikus kor kezdetén
Szerkesztői bevezető
Makovecz Imre arról beszélt, hogy egy mitikus kor felé közeledünk. Ez a kor elközelgett. Kezdete bizonytalan, valamikor 2017 körülre tehető, majd az ellenerők aktivitása alapján következtethetünk a 2020-as nyitányra. Érthetővé, mert tapasztalhatóvá vált az, amit egy évszázaddal ezelőtt állapított meg Steiner: az emberiség átlépte a szellemvilág küszöbét, de úgy, hogy nem vette észre. Ma ez a jelenség sokkal kézzelfoghatóbb. Sok lélek távozik mostanában. Ha egy fiatalt elragad a halál, nem értjük. Hiába vigasztal Gandalf, hogy „Sokan élnek, akik halált érdemelnek, és néhányan meghalnak, akik élhetnének”. „Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.” Amikor azonban a halott megjelenik álmunkban, és szól hozzánk, vagy szerettünk eltávozta után egy démonok lakta hely kitisztul, rájövünk, hogy a fizikai és az érzékfeletti sík egymásbafolyik. Fölteszünk egy kérdést, és a válasz megjön. Nem akkor, amikor szeretnénk, de még épp időben. És az igazságok hamar jönnek. A leleplezett hazugságok pedig túl sokáig tartják magukat. Sok fiatalnak van érzékfeletti tapasztalása, de nem mernek beszélni róla. Ébredő érzékszerveiket Ahrimán igyekszik a technika rabságába ejteni. Ahogy az érzéki és az érzékfeletti közti határ lassan elmosódik, ennek árnyképe is megtörténik: a virtuális és a valóságos határvonala is összemosódik. Sűrűsödnek az események égen és földön: napkitörések és sarki fények váltakoznak a légkört manipuláló auróra-szimulációval, a természetes felhőformákat mesterséges, új felhőképek váltják, és már nem tudjuk, mi is volt, milyen is volt az eredeti. A nemek is elmosódni látszódnak. Az Eurovíziós Dalfesztivál sátánista transzgender orgiává alakul, amit egyesek kultúrának neveznek. Az emberek ájultan lelkesednek a Mesterséges Intelligencia új és újabb lehetőségei iránt, egymással versenyezve használják egyre szélesebb területen. És közben mint egy Agatha Christie-novellában, tűnnek el az emberek. A határélmény mindennapos, kérdés, hogy minek a határán egyensúlyozunk: a sötétség szakadékának peremén, vagy a mindent átszövő szellemfény világának küszöbén.
Nyári számunkban Korcsog Balázs a Karácsonyi Gyűlés és a társaság újjáalapítása karmikus összefüggéseit vizsgálja. Vajon kik ezek a szereplők, akik talán itt vannak körülöttünk? Mintha ismétlődnének a történések.
Egy világháború küszöbén egyensúlyozunk, de most a „valótlanság karmájának” és Közép-Európa szétverésének évszázada lejárni látszik, és a feltámadás ideje közeleg.
Csécs Mónika arról a határélményről beszél, amit megszerezhetnek a fiatalok, ha egy hétre leteszik a telefont, és az élő természettel dolgoznak együtt.
G. Ekler Ágnes néven nevezi azt az álszemérmes, hazug viszonyt, amely által lassan öncenzúrával lemondunk arról, hogy képviseljünk a világban valamit, egyáltalán valamit, ami nem a meghatározottságokból vezethető le.
Az egész történés mögött az emberiség beavatási folyamata áll. Ott toporgunk a Küszöb előtt. Kezembe került Dirk Kruse egy 1995-ös előadása, mely ennek a határélménynek az átéléséről beszél, ami ma tudattalanul vagy egy iskolázással megsegítve történik. Egyik sem könnyű. A hosszú előadás előszavát idézem. Maga az előadás egy 14 éves megismerési út eredményeként született. Az út üzenete azonos Jakob Böhme megfogalmazásával: csak az lépheti át a Küszöböt, aki már ebben az életében meghalt és feltámadt.
„Az ember védve marad a nevezett élményektől, addig, amíg ő maga nem lépi át ezt a küszöböt. Az, hogy ő mások elbeszéléseit meghallgatja és befogadja azok élményeit, akik átlépik vagy már átlépték ezt a küszöböt, nem változtat a védettségén. Viszont jó értelemben véve hasznára válhatnak az ilyen átvételek, ha közelít a küszöbhöz. Ebben az esetben is érvényes, hogy ha az ember korábban már hallott ilyesmiről, van elképzelése róla, jobban veszi az akadályokat, mint ellenkező esetben,… Az érzékfeletti ismeretek elterjesztése, tehát a Küszöb Őréről szólók is a jelen és a közeljövő feladatai közé tartozik.” (Steiner GA 16) Máshol is megerősíti ezt Steiner: „Mert a küszöbnek ez az átlépése nem maradhat a tudattalanban. Föl kell, hogy ismerje ezt az ember, különben átalussza vagy átálmodja azt a fontos eseményt, ami vele történik.” (Steiner GA 192)
1924. január 1-én a Karácsonyi Gyűlés keretein belül is egyértelműen kimondja Steiner, hogy az ezekről a területekről származó élményeket meg keIl osztani. Akkoriban csak Dornachra vonatkozott ez (lásd GA 233 „A világtörténelem antropozófiai megvilágításban”); ma, 70 évvel később azonban lehetséges, sőt a szabálytalan küszöbélmények sokasága miatt szükségessé is vált nyilvánosságra hozni ezeket, például ilyen előadások keretében.
Ertsey Attila
A tartalomból:
2 | Szerkesztői bevezető. Egy mitikus kor kezdetén
Ertsey Attila
4 | Mozaikok és perspektívák. Az elmúlt három hónap krónikája
Ertsey Attila
17 | A Pünkösdi Kongresszustól a Karácsonyi Gyűlésig, 2. rész
Az 1923-as Karácsonyi Gyűlés helye az antropozófia történetében
Korcsog Balázs
32 | Van rossz kérdés
(Dilettáns korreferátum Tomáš Zdražil tanulmányára)
G. Ekler Ágnes
40 | Lehet manapság veszélyes a közönséges influenza?
Milyen összefüggés van az influenza és a krónikus hörghurut új formája között?
dr. med. Daphné von Boch
51 | Kertek és képek
Közelítések – Tavasz
Csécs Mónika
53 | Tanmese az életútról és a motringról
G. Ekler Ágnes
54 | Gazdasági beszámoló
Zajti Ferenc
