2021. 4. lapszám

A legmélyebb sötétség felé tartunk. A földi tél fénytelenségét roppant súllyal terheli a földi történelem egy újabb csillagtalan éjszakája. Ez az emberiségtörténelmi éjszaka mintha a Föld pólusaira helyezne minden embert: hónapokig, fél évig tartó elsötétedésben való élet után egy rövidke nyár következik, s mire lassan felenged a fagy és ébredezik az élet, rögvest újra fogyatkozik a fény, újra fagyni kezd, és az élet láthatatlan belső terekbe húzódva vár.
2021-tel-europai-kozep-borito-s

Szerkesztői bevezető

Történelmi tél

2021-tel-europai-kozepA legmélyebb sötétség felé tartunk. A földi tél fénytelenségét roppant súllyal terheli a földi történelem egy újabb csillagtalan éjszakája. Ez az emberiségtörténelmi éjszaka mintha a Föld pólusaira helyezne minden embert: hónapokig, fél évig tartó elsötétedésben való élet után egy rövidke nyár következik, s mire lassan felenged a fagy és ébredezik az élet, rögvest újra fogyatkozik a fény, újra fagyni kezd, és az élet láthatatlan belső terekbe húzódva vár.

A Föld pólusain az élet olyan, akár a magas hegyek csúcsain. Veszélyben évezredek óta oda menekül az ember, az élet. Kietlenebb és veszélyesebb, ám ott az elemi lények is jelenvalóbbak. És élesebbek a fények és az árnyékok.

Élesebben látszanak ebben a polarizált történelmi pillanatban az össze nem illő életelemek illeszkedési abszurditásai és az értelem torz elfajulása. A szemünk láttára omlik össze az önmagát civilizáltnak hívó emberiség élete, történelmileg rövidnek mondható időn, egy évszázadon belül – sokadjára. A mostani káosz fizikailag még csak a kezdetén tart, de az emberi lelkek mélyén a kétségbeesés már megrendítő. A közelítő történelmi tél egyformán megdermeszti az éberen virrasztók és az alvók lelkét. Az éberek kínja, hogy tudván tudva és látván látva kell megélniök. Az alvók kínja, hogy nem alhatnak jóízűen; nyugtalanítja őket a felébredés félelme.

Az emberiség nagy része úgy viselkedik, mint a konok kisgyerek: építi a homokvárat rendületlenül, csatornákkal, utakkal, lépcsőkkel, falakkal; aztán beleönti a vizet, hátha ezegyszer nem omlik össze. Amikor aztán sokadjára is leomlik a bástya és beomlik az alagút, és még a víz is elszivárog, mérges és kedvetlen lesz. Esetleg sipákol. Aztán eszik egy vajas kenyeret, és újra nekilát. Homokból.

Meddig lehet még számokkal, pénzzel, sikerrel, félelmekkel, kívülről jött megoldásokkal kábítani az emberiséget? Meddig képes egy se számolni, se eladni nem képes kereskedő november elejétől két hónapon át habszivacsgolyóbisokkal labdázó giccshóembert árulni a gépiesen recsegő „Csendes éj”-re?

Bármeddig. Ez tényleg csak a kezdet. Az alkony nyugtalanító bizonytalansága. Még látni, hova lépünk; még látjuk, hol vagyunk. Még bízhatunk abban, hogy hazaérvén fűtött szoba vár.

Az álkereskedőt, az álorvost, az álkutatót, az álokost, az áljótevőt felébreszteni mi nem tudjuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem is ébred fel. Nem rajtunk múlik, de az ébredés pillanata a kulcsfontosságú. Mert megtörténhet, megtörténik mégis. Ha a sztárok lehullanak a pódiumokról, és végképp homály borul a lelkekre, a legkisebb világosság is mentsvárrá válhat. Az éberek értelme világos szavakká összeállva napról-napra hajszálnyival hosszabbá teheti a nappalokat. Tiszta értelmű társaink lesznek a legnagyobb kincseink. A megszólaló értelembe tudunk majd kapaszkodni. A szorítottságban is szabad szellemekre fel kell figyelni. A tisztán szólók a sötétben is hallhatóak, s hangjuk alapján tájékozódni lehet. Számos embertársunk van ébren, és ők miháelii bátorsággal készek lennének nekilátni a várépítésnek – nem homokból. Olyasmiből, ami kiállja a korszellem próbáját, lett légyen szó akár pénzről, akár művészetről, akár gyógyításról vagy a társadalom működéséről. Miattuk még érdemes újságot kiadni. Nemcsak hogy érdemes: kell.

A sztárok törvényszerűen lehullanak a léhák egéről. A közelgő nappali éjben lehet, hogy a csillag is várat magára. A halvány fényeket kell hát követni: szólni tudó embertársaink világos szavait. Akik ma élnek velünk a Földön, arra vállalkoztak, hogy megéljék e kort. Az álnokul csillogó giccskarácsony sötétjében lehet, hogy emberi hangon szólal meg az angyal? A félelemben élők segítségre szorulnak, mert ahonnan védelmet remélnek, onnan álsegítség érkezik. A megszólalni bátrak segítségre szorulnak, hogy irigység, gőg és megvetés helyett bátorításra leljenek. A jó hír 2021 Karácsonyán az emberi hangon megszólaló Igazság tud lenni.

Elhallgatni viszont semmit se szabad,
S jó hírre mindig meglegyen szavad.” (Főrévi pásztorjáték)

G. Ekler Ágnes


A tartalomból:

2 | Szerkesztői bevezető
Történelmi tél (G. Ekler Ágnes)
4 | Az igazi szabadságharc -Vigyázó szemetek most Bécsre vessétek…! (Korcsog Balázs)
5 | Mozaikok és perspektívák – 2021. október–november (Ertsey Attila)
13 |Rudolf Steiner: Üzemi tanácsok és szocializálás. Vitaestek Stuttgart nagyüzemeinek munkásbizottságaival
A kiadó előzetes megjegyzései (Walter Kugler)
17 | „Michael, Mammon, Mihály – 1879 és korunk kettőssége (Korcsog Balázs)
23 | Szakszerű lépcsőzés (G. Ekler Ágnes)
27 | Mi a teendő?” (3. rész) (Zajti Ferenc)
31 | Ki ülne fel egy vízszintes hullámvasútra? Ortodoxból a paradoxba – mi van az abszurd mélyén? (Ádám László)
33 | Kertek és képek. Ősz (Csécs Mónika)
35 | Könyvajánló. Ehrenfried Pfeiffer-életműsorozat; 4-5. (Boros Mária, Kiss Katalin, Ádám László)
39 | Szergej O. Prokofjev: Rudolf Steiner spirituális biográfiája. Töredék (Ralf Gleide)
43 | A Nyolcadik Szféra, az újratestesülés és a szocialista kísérlet Néhány megjegyzés Harrison előadásaihoz (T. H. Meyer)
46 | Tanmese a fáklyás emberekről, a demokráciáról és a szellemi hierarchiáról (G. Ekler Ágnes)
47 | Gazdasági beszámoló(Zajti Ferenc)


Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest